"A tanítás olyan, mint az életmentés"

„A csodákban nem muszáj hinni. Elég, ha titokban és egészen icipicit reménykedünk bennük.” Angyalbazár

Vukovári Panna magyartanár, fordító, író, és leginkább kincskereső. Nem mellesleg tősgyökeres pasaréti. Szíve csücske a Szabó Lőrinc Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium. Kedvencei a kamaszok, akik mindent meg mernek kérdezni. Úgy véli, egy-egy jó szóval, találó mondattal egy életre megmentheti a diákjait az irodalomnak, az emberségnek. Büszke arra, hogy ő fordította le magyarra Tove Jansson Mumin-könyvsorozatát.

Budai lánynak tartja magát. Mit jelent ez?
Budai lányságom összefonódik a családtörténetemmel. Már a dédszüleim is Budán laktak, tősgyökeres pasaréti vagyok. Minden szálam ide köt! Ugyanabban az utcában élek, ahol felnőttem, pár házra a testvéreimtől, szüleimtől. Pasaréten tanítok.
Szekerek jártak még erre, amikor kertvárosi villát keresett jómódú dédapám. Úgy döntött, azt a telket választja, amelyik feljebb fekszik az úttól, mert két emberöltő múlva itt olyan forgalom lesz, hogy a zajtól meg fogunk őrülni. Igaza lett. Azóta is ez a családi fészkünk.

Tanárnő, írónő, fordító vagy kalandor?
Kincskeresőnek tartom magam. Számomra ez életfilozófia: megtalálni mindenben a kincset, akár a gyerekekről, akár a tanításról vagy az írásról legyen szó. A diákjaimnak szeretném megmutatni a saját magunkban rejlő kincset, hogy megtanulják ők is felfedezni. De ugyanígy, ha egy értékes könyvet találok, és úgy érzem, muszáj magyarra fordítanom: kincset próbálok átadni. A szövegeim is ezt az életszemléletet tükrözik. Kisgyerekkorom óta immunbetegséggel küzdök, ami megtanított arra, hogy az életnek két oldala van. És arra, hogy koncentrálhatunk a jóra is!

Miért lett magyartanár?
Édesapám már négyéves koromban az Odüsszeiát mesélte, és Arany-balladákat olvasott fel. Irodalombarát ügyvéd. A családban sok az ügyvéd és a tanár. Nagynéném a Pitypangban tanít, húgom a XII. kerületben, öcsém képviseli az ügyvédi vonalat. Apai nagyapám pedig ott tanított, ahol én, a mai Szabó Lőrincben. Ráadásul akkor, mikor édesanyám, aki később a menye lett, még kisdiák volt ugyanitt. Az iskola egyértelműen a családregényemhez tartozik, a szívem csücske. Kiváló iskola, emberközpontú az oktatás, ami összhangban van a pedagógiai nézeteimmel.

Hogyan tanít?
Minden tanárnak megvan a bűvésztrükkje, nekem a kincskeresés az egyik. Örömöt és érvényes üzenetet keresek a művekben, és ha ezt nem találom meg, vagy nem tudom továbbadni, akkor szögre akaszthatom a diplomámat. Soha kétszer ugyanúgy órát nem tartottam még, hiszen minden osztály másra rezonál. Olyan a tanítás, mint az életmentés. Egy-egy jó szóval, találó mondattal, megfigyeléssel egy életre megmenthetem a tanítványaimat akár az irodalomnak, akár az emberségnek.

Mit szólnak a diákjai ahhoz, hogy blogot ír?
Olvassák. Internetes naplómban nyíltabban vallok az életemről, tanárként keveset adok ki magamról. A tapasztalataimat viszont szívesen megosztom.
Amúgy remek diákjaim vannak! Kedvenc korosztályom a kamaszoké. Szeretem, ahogy gondolkodnak, hogy frissek. Keresik az útjukat és mindent meg mernek kérdezni. Őszinték és provokatívak, nem fogadják el a „szellemi bébipapit”.

A magyar szak mellett finnül is tanult. Mit talált vonzónak benne?
Izgalmasnak tartottam az északi világot. Később felfedeztem a Mumin-könyveket, és elkezdtem őket lefordítani a magam örömére. Nyolc kötetből áll a sorozat. Tove Jansson, finnországi svéd írónőnek a meseregényei olyanok, mint a Micimackó: mesék filozófiai üzenettel. Rajzfilmváltozata tette világhírűvé, de az a kisgyerekekre koncentrál, az eredeti történet pedig nem csak nekik szól.

Mi indította el az írói pályán?
Író? Dosztojevszkij volt író, meg Proust. Én a Magyar Írószövetség tagjaként is csak azt mondanám magamról: „írok”. Az Életmentő zsebbarátnő az első könyvem, ami derűs hangvételű életvezetési útmutató. Azt gondoltam, összegyűlt bennem elég tudásanyag, letisztultak bennem bizonyos kérdések. Szívmelengető művet akartam, nem bölcselkedést.

Aztán következett az Angyalbazár...
Igen, az első regényem igazi „örömszöveg”. Nagyon mai, nagyon magyar, nagyon jó fogadtatásra talált, mert, úgy tűnik, a csodák sosem mennek ki a divatból. Márpedig a regény ezt a kérdést járja körül. Szakmai szövegeket is írok: érettségi felkészítő könyveim hiánypótlók abban, hogy személyes hangon szólnak a diákokhoz, és egyfajta tanulási kalauzok is egyben. Tavasszal láttam az érettségizők kezében, ami, bevallom, jó érzés volt.

Kit olvas szívesen?
Kosztolányi és Karinthy a két kedvenc. Utóbbiban szeretem, hogy minden derűje mélyén ott van az életfilozófia. Kosztolányi azért, mert kamaszként saját magamnak fedeztem fel, s ezért örök szerelem marad. Mindig nevetnek rajtam a diákok, mondván „ja, Panna néni és a zöld tinta”. Merthogy Kosztolányi mintájára zölddel írok.

Milyen volt a nyara? Blogján azt írja, keresi a kalandokat.
Részben igaz csak! A tandemugrást például sosem próbáltam. De igyekszem felismerni mindenben azt, ami izgalmas lehet. Egy nehézkesnek tűnő Berzsenyi vers megértése is lehet kaland! Berzsenyi egyébként rokonom apai ágon. Minden út az irodalomhoz vezet.
Mozgalmas nyaram volt. A családommal Ausztriában voltunk, ahová a vasfüggöny idején jártunk gyerekkoromban. Dédpapámnak köszönhetően utazhattunk akkoriban. A második világháborúban ugyanis egy zsidó férfit bújtatott, aki aztán Ausztriába költözött. Feleségül vett egy osztrák asszonyt, és nem felejtett el minket. Nosztalgiáztunk.

Milyen tervei vannak?
Fordítom Tove Jansson önéletrajzát. Szeretném elvégezni a PhD-t. Tanítás közben rájöttem, hogy milyen nehéz megszerettetni a kortárs irodalmat. Kulcsokat kell adnunk a kincskereséshez, a megértéshez, a ráérzéshez. Erről szól az életem.

Novák Zsófi Aliz