A szerző, kérem szépen, csak szerez. Érdekes ez a szó: szer. Szépszerével, szertelenül, Ópusztaszer és vérszerződés, sőt, szerszám, szerelem, ékszerész és ésszerű. Mi van ezzel a szóval, hogy ennyiféle formában elénk toppan?
Csodálni persze, éppenséggel nem lehet, hiszen még portyázó őseink adták szájról szájra valahonnan az óhazától a Kárpátokig, és használták mindenfélére: módra, nemre, fajra, szokásra, és még ki tudja, hány dologra. A szer – akárcsak a módszer, a rendszer vagy a szertartás – valami fontosat jelentett. Valamit, amire alapozni lehet.
Ezt teszi a szerző is: alaposan átgondolja, mit írjon és miért.
Hogy Szentváry Panna (a szerző) miért is fogott bele a zsebbarátnősködésbe? Egyszerű: tiszta pszichoterápia az egész. Még mielőtt azt hinné valaki, hogy nagyon lökött vagyok, mindenkit megnyugtatok: nem nagyon. Csak kicsit. Arra viszont rájöttem, hogy a valóságon kívül létezik egy remek játszótér, aminek fikció a neve. Kitaláció, képzelet, fantázia – nevezd, ahogyan akarod. Ezen a játszótéren valóságmorzsákból sütünk tortát, és tények hálójából szövünk kötélhintát. Egyszerűen fittyet hányunk a nyomasztó mindennapokra, és újraírjuk a világot. A lehető legjobb játék, és bár mindnyájan ezzel szórakoztunk, mikor indiánosat, szépségkirálynőset vagy pókembereset játszottunk, mégis sutba vágjuk a módszert, mire felnövünk. A játékot megtaláltam egy elfeledett sarokban, leporoltam, és játszani kezdtem. Így született a Zsebbarátnő.
Fogtam pár dolgot, ami nagyon bosszantott, nyomasztott, gyötört, és zsupsz! – kifiguráztam magamat. Kívülről, a képzeletbeli játszótérről könnyű grimaszokat vágni a bürokráciára, a komisz kolléganőkre, a kényelmetlen cipőkre és a ránk zúduló kételyekre. Ha nagyon elkettyenek, veszem a képzeletbeli nyúlcipőm, és irány a játszótér. Szakasztott, mint gyerekkorunkban. A különbség csak annyi, hogy itt sosem löknek le a hintáról, és mindig sorra kerülök a csúszdánál.
Egy szóval sem állítom, hogy a halhatatlan írók babérjára török. Csak játszom, mert jól esik. Csak irkálok, mert szeretem ezt a szertartást, és remélem másoknak is örömet okoz, ha benéznek az én saját kis játszóteremre. Ha nem graffitiztek a padokra, akkor jöhettek!
Várok mindenkit!!!
