A minap egy szürke, trutymós és búskomor hétfő reggelen, mikor az embernek eret vágni volna kedve, nem pedig dolgozni, a könyvtárban csücsültem, és iparkodtam életjeleket kicsiholni magamból. Már majdnem feladtam a dolgot, és elkönyveltem volna, hogy ez a hét is pocsékul indul, mikor az egyik lány hirtelen odapenderült hozzám széles vigyorral az arcán, és az orrom alá tolta a JOY magazin novemberi számát. Annak is egészen pontosan a 48. oldalát. És csiribí-csiribá, csoda történt! Kisütött a nap, csicseregtek a madarak, és minden hollywoodi fénybe borult. Pedig semmiség az egész. Nem kaptam meg a Nobel-díjat, vagy ilyesmi. Viszont megjelent pár kedves kis sor a Zsebbarátnőről. Reklámnak és antidepresszánsnak egyaránt megteszi, szóval hurrá! Kifogtunk rajtad, hétfő!
