De van! Tanúsíthatom! Érdekel valakit? Akkor figyelem: elárulom, miért éreztem jól magamat az Életmentő zsebbarátnő könyvbemutatóján…

Szóval, íme a bombabiztos sikerrecept: végy sok jó embert, akik kis helyen is elférnek. Aztán szuszakold be őket egy mézeskalácsházba. (Ha ezt éppenséggel úgy hívják, hogy Litea irodalmi teázó, akkor a lehető legjobb mézeskalácsházat sikerült kifognod. Nem hiszed? Akkor kukkants be hozzájuk! www.litea.hu ) Mikor mindezzel elkészültél, állíts két ifjú fruskát ajtónállónak, hogy a vendégeket zsebmosollyal és jajpiros karszalaggal fogadják, aztán szerezz rengeteg, frissen sült pogácsát. (Amolyan hamuban sült - mesebelit…) Az így összekevert masszát ízesítsd némi női csacsogással, s pár jól megválasztott idézettel. (Természetesen a könyvből.) Ha már kellőképpen mosolygósra érett a hangulat, jöhet a tálalás: dedikálással, búcsúajándékkal és kacagással gazdagon lehet egy jól sikerült könyvbemutatót fogyasztani…

Akkor most mi a teendő? Gyorsan írjon mindenki egy könyvet és tartson könyvbemutatót? Hát, az is egy megoldás. Én azonban amondó vagyok, hogy próbálkozzunk inkább valami mással. Talán nem feltétlenül kell könyvet irkálni ahhoz, hogy egy szép estét szerezzünk magunknak – és másoknak. Talán mindnyájunknak van valami a zsebünkben, amit kitehetünk a kirakatba.

Mert először is: nem árt tisztába jönnünk a siker fogalmával. Ha valaki azt tartja sikernek, hogy luxus limuzinnal furikázik ide-oda, miközben szerencsétlen etiópok éheznek, hát, az ne olvasson tovább. Úgysem tetszene neki, amit itt olvasni fog. Ha viszont eleged van a celebmacák és médiamacsók által írt sikersztorikból, akkor tarts velem! Megkeressük, mi fán terem az igazi siker.

Naná, hogy az égig érő fáról beszélek! (Nem, nem buggyantam meg.) Igenis léteznek égig érő fák, mégpedig a lelkünkben. Ki ne szeretne az égig érni? Mindnyájan egyre magasabbra nyújtózkodunk, legalább is az álmainkban. De akkor miért mondják azt a filozófusok, hogy az élet legnagyobb rákfenéje az, hogy folyton vágyakozunk valami után?
Akkor most mi vagyunk balfácánok vagy a filozófusok?

Jó hírem van: senki sem balfácán. Csak a vágyainkat kell jól becélozni, hogy ne lőjünk bakot. Mert bizony, igaza van a filozófusoknak: aki a státuszszimbólumokra hajt, az sosem lesz boldog. Mert hiába szerzi meg a legújabb, csúcsszuper érintőképernyős telefont, ha két hónap múlva kijön a még újabb, hiper-szuper, megatrendi kütyü, és a többi már nem státuszszimbólum, hanem csak egy rakás ócskavas. Ha ezekben a kacatokban keressük a boldogság fokmérőjét, bizony, hamar lemaradhatunk a Nagy Sikervadászaton. (Vagy időnek előtte infarktust kaphatunk…)

Akkor mi is ez az égig érő fa? Jó, jó: a vágyaink fája. De mégis: mire vágyakozzunk, ha nem akarunk kudarcot vallani? Ha azt vallod: a legjobb megoldás sutba vágni az égbe törő álmainkat, akkor Te se olvasd tovább a zsebokoskodásomat. Hiszen nem lennék Zsebbarátnő, ha nem vallanám szívvel-lélekkel, hogy álmodozni jó dolog! Csak nem mindegy, miről álmodunk. Ha piros bicikliről vagy trópusi nyaralásról szövögetünk terveket, akkor sosem fogunk az „égig érni”. Mert nem az elismerő pillantások, nem a dicshimnuszok, nem a vastag pénztárca, és nem is a Louis Vuitton táskák jelentik az igazi sikert. Ezek a dolgok mulandóak.

Hogy mi a siker? Ha felfedezzük magunkban az igazi kincset. Azt, amiben igazán jók vagyunk. Amit igazán szeretünk csinálni. Amiben érdemes addig növekednünk, míg fel nem érünk a csillagos égig. Vagy legalább az első emeleti ablakig…

Zsebbarátnőként elkezdtem kapaszkodni a saját, belső kis égig érő fámon. Még az első emeleti ablakot sem értem el, de mégis jó volt megmutatni a könyvbemutató vendégeinek, hogy meddig jutottam. Ezt ajánlom másoknak is: vegyenek sok jó embert, akikkel szívesen megosztják az égig érő fájuk termését. Ha ügyesek az ujjaid, hívd meg az ismerőseidet egy nagy, közös gyöngyfűzős partira. Ha konyhatündér vagy, pipáld le a vacsoracsatát, és lásd vendégül a barátaidat egy jó kis lakomára. Ha tele van a gardróbszekrényed, és már a füleden is csecse csomagok lógnak, nosza: stafírozd ki kevésbé stílusos barátnőidet, hogy egy estére ők is bálkirálynők lehessenek… Ha pedig nem vagy semmiben sem jó? Olyan nincsen! Ébresztő! Nem baj, ha nem vagy Nobel-díjas valamiben! Elég, ha örömmel csinálod a dolgot!
Én örömmel irkálok, noha nem vagyok egy Dosztojevszkij. És mégis élvezem. Remélem Te is…