Kivel ne fordult volna még elő, hogy komiszkodni támadt kedve? Volt már olyan, hogy hangosan felnevettél, miközben mindenki más komoly képpel jegyzetelt, mert eszedbe jutott, hogy az előadó pont úgy néz ki, mintha egy csüngő hasú disznót kereszteztek volna Napóleonnal? Vagy direkt beleszuszogtál a bankban előtted toporgó figura nyakába, csak mert annyira idegesítően nézett ki? Esetleg annak a vaskalapos kollégádnak a sótartót nyújtottad oda a kávéjához, és az alattatok lakó, bibircsókos néni elől inkább elbújtál egy kapualjba, csak hogy ne kelljen vele a köszvényéről beszélgetni?
Csupa bocsánatos bűn, noha beismerem: egyik sem valami szép dolog. Mert miért is érzünk olykor ellenállhatatlan vágyat arra, hogy kirúgjunk a hámból? Miért kell néha megfricskáznunk mások orrát? Miért kell ugratnunk a barátnőnket, és vajon ki talál magyarázatot arra, hogy miért esik jól meghallóztatni volt szerelmünket?
Sajnos, ha tetszik, ha nem: együtt élünk egy komisz kis albérlővel, akit kisördögnek hívunk. Mindnyájunkba belénk bújik olykor, sőt, még bérleti díjat sem fizet. Ráadásul a lehető legrosszabb pillanatban beleköp a levesünkbe. Ám ez még csak hagyján. Sokkal nagyobb baj, ha a kisördög helyett egy jó nagy dög lakik a lelkünk mélyén…
De honnan tudjam, vajon miféle albérlőt engedtem be a tudatalattimba? – kérdezhetné joggal bárki. Nos, egy kis villámteszt segítségével máris megkapjuk a választ…

1. Az egyik undok kolléganőd fejére borzalmas frizurát rittyentett a fodrásza. Hogyan reagálsz?

a.) Drágám, csak nem kísérleteztek rajtad az ufók?! – veregeted vállon vidoran a büfében.
b.) Nahát, milyen csodás a hajad! Máskor is ilyet kellene csináltatnod! Hogy hívják a fodrászod? (Csak hogy tudjam, kit kerüljek el nagy ívben – teszed hozzá magadban.)
c.) Nem szólsz semmit, csak a mobiloddal lefotózod a hajförmedvényt. Aztán a képet felteszed a céges levelezőlistára némi malíciózus szöveg kíséretében.
d.) Vállat vonsz. Ugyan, kit érdekel, hogy egy madárijesztővel több vagy kevesebb rohangál a világban?

2. Sehogy sem sikerül levakarnod magadról egy nemkívánatos rajongót. Végül elszakad a cérna, és…

a.) … azt mondod neki: Bocs, de büdös a szád. Ugye nincs harag? (Szabad fordításban: Inkább egy klozetkefével randiznék, mint veled.)
b.) … megadod neki a bolond macskás unokatestvéred telefonszámát, mondván: ez az új elérhetőséged.
c.) … szexhirdetést adsz fel a nevében egy melegmagazin hasábjain, aztán a megfelelő lapszámot elküldöd a szüleinek is.
d.) … ha hív, nem veszed fel a telefont. A régi, jól bevált trükknél nincs is hatásosabb.

3. A párod csúnyán lelép mellőled, hogy egy dögös bögyössel (ellenkező neműek esetében: mocsok macsóval) bútorozzon össze. Forr benned a méreg, ezért…

a.) … felcsörtetsz hozzájuk, és alaposan beolvasol mindkettejüknek.
b.) … „Sok boldogságot!” – felirattal viszketőporos képeslapot vásárolsz nekik egy diliboltban.
c.) … gyalázkodásokkal árasztod el a Facebook üzenőfalat. (Lehetőleg nem a saját neveddel szignózva.)
d.) … úgy döntesz: törlöd őket az összes adatbázisodból. Végtére is jobb emelt fővel távozni, mint kicsinyes bosszút forralni, nem igaz?

Nos, sikerült eldönteni, melyik válasz a leginkább Hozzád illő? Akkor máris megtudod, ki lakik a szíved mélyén.

Ha az A.) válaszokra voksoltál döntő többségben, alighanem hajlamos vagy arra, hogy beolvassál másoknak. Néha viccesen, néha könyörtelenül, olykor a nagy szent igazság védelmében, de mindig megmondod a magadét. A szíved mélyén ugyanis egy Megmondóember lakik, akinek képtelenség lakatot tenni a szájára. Tedd a szívedre a kezedet, és valld be bátran: ugye sokszor sodort már bajba a kóros őszinteséged? Ugye azt hajtogatod, hogy kurázsi kell ahhoz, hogy felvállald a véleményedet? Néha még vállon is veregeted magadat, ha sikerült kiborítani a bilit? Ó, igen: a Megmondóemberek mind ilyenek. Kár, hogy egy idő után széles ívben kerülni fognak a többiek. Hiába: senki sem szereti, ha az orrát beleverik a saját piszkába. Szóval nem árt, ha olykor pórázon tartod a benned lakó kisördögöt.

A B.) válaszokat részesítetted előnyben? Akkor született Bohócmanci vagy! Szeretsz a markodba nevetni, mikor mások rovására lehet szórakozni. A benned bujkáló kisördögnek roppant jó a humorérzéke, és amilyen kis kárörvendő jószág, remekül szórakozik az emberek apró-cseprő hibáin. Kaján ötletekkel tele van a padlás, s miközben ártatlan képpel nézel áldozatodra, az agyad lázasan dolgozik azon, miként is derülhetnél egy jót a kárára. A Bohócmancikkal az a baj, hogy rémesen bosszantóak tudnak lenni egy idő után. A benned élő kisördögnek meg kell tanulnia, mit is jelent az „önirónia”… különben nem leszel más, mint a szappanoperákból unásig ismert „intrikus”.

Rossz hírem van! Aki a C.) válaszokat pipálta ki, az nem is kisördög, hanem Jó Nagy Dög. Akiben efféle lelki albérlő vert tanyát, annak nem árt odafigyelnie. A Jó Nagy Dögökből professzionális inkvizítorok és besúgók válhatnak. Ők azok, akiket elemészt a rosszindulat. Veszedelmes dolog, ha valaki a saját sérelmei miatt bosszút akar állni a világon. A végén úgy jár az istenadta, mint III. Richárd Shakespeare-nél, aki rosszkedve telén elhatározta, hogy gazember lesz. Ugye, mindenki ismeri a történet befejezését? Vér, vér, vér, és még több vér… Nem nyerő. A legnagyobb baj az, hogy a Jó Nagy Dög roppant sunyi módon kebelezi be a bérlőtársak lelkét. Akiben elharapózik a rosszindulat, még csak nem is sejti, hogy elindult a zombivá válás lejtőjén. Ezért aztán nem árt odafigyelni a legsúlyosabb tünetekre: szoktál komisz hangú kommenteket írni a világhálón a névtelenség homályába burkolózva? Szoktál a folyósón összesúgni a munkatársak háta mögött? Szoktál feljelentéssel és perrel fenyegetőzni? Szoktál titokban mások után szimatolni? Képes vagy fennhangon méltatlankodni mások apró-cseprő hibái miatt? Ajaj! Itt az idő, hogy felmondd a bérleti szerződést a lelkedben lakó Jó Nagy Döggel!

És mi van akkor, ha a D.) válaszokat részesítetted előnyben? Akkor bizony az a szomorú helyzet, hogy benned semmiféle kisördög nem lakik! Két lehetőség van: vagy buddhista szerzetes vagy, aki a köldökét nézi egész nap, és már most megvalósítja lelke mélyén a Nirvánát, vagy egyszerűen Te vagy Jevgenyij Anyegin reinkarnálódott földi mása. Aki méltósággal el tud lebegni a mindennapok bosszantó tényei felett, az vagy szent, vagy maga az ördög.

És ha már választani kell: inkább lakjon bennünk egy kisördög, mint hogy bérlő nélkül tátongjon a lelkünk! Mert bár szörnyű bosszantó, hogy néha úgy viselkedünk, mint akik megveszekedtek, azért képzeljétek el, mennyire unalmas volna, ha mindnyájan tökéletesek lennénk… Talán épp azért nem férünk a bőrünkbe, mert olykor jól esik kitörni a simára kefélt, jólfésült, civilizált kis ketrecünkből. Olyan ez, mint nyáron mezítláb rohangálni a fűben. Fantasztikus, mámorító, felszabadító érzés… egészen addig, míg bele nem lépünk egy darázsba. Olyankor sziszegve szitkozódunk, és kénytelen-kelletlen belátjuk: nem is akkora ostobaság cipőt viselni, aztán belepréseljük magunkat a szandálunkba.
Így vagyunk a bennünk bujkáló kisördöggel is. Néha szabadon eresztjük, hogy később nyugodt szívvel elmondhassuk: szerencsére senki sem tökéletes!