Bálint-napkor aktuális a kérdés: tényleg egy dagadt, barokk angyalkán múlik, vajon eltalál-e Ámor nyila? Vagy ennél azért bonyolultabb a kérdés? Hát persze, hogy bonyolultabb! Ha egy kézlegyintéssel el lehetne intézni a dolgot, akkor senkit sem izgatna a Valentin-napi felhajtás; nem lennének plátói szerelmeink; nem rágnák a küszöböt lelkes (ám vesztes) hódolóink, és mi sem ennénk a kefét a szemét (de szívdöglesztő) ideáljaink miatt. Nincs mit tenni: az a hájas kis Cupidó továbbra is ott hadonászik a fejünk felett azzal a nevetséges számszeríjjal, és ha nem lövi ki a szemünket, biztos, hogy a szívünkbe trafál.
Február idusán amúgy is aktuális a dilemma: akkor most ünnep vagy sem? Széna vagy szalma? Vörös rózsa, vagy mackónackós süteményfalás a barátnőkkel? Amerikai üzleti fogás, netán jó apropó a lánykérésre? Csak nehogy úgy járjunk a végén, mint az a lány, akit a barátja meghívott egy gyertyafényes vacsorára Bálint-nap estéjén. A randevú fatális és brutális szakításba torkollott. Nekem elhihetitek, ugyanis vesztemre a szomszédos asztalnál csücsültem, s bár buzgón szürcsöltem az ananászlevemet, mégis végigasszisztálhattam az esetet. A lány ugyanis szentül meg volt győződve, hogy a fiú egy jegygyűrűt rejteget a papírzacskóban, ám e helyett csak a párja lakásában hagyott fehérneműket kapta vissza. A lány már az esküvői harangokról fantáziált, míg a fiú lassítani akart az iramon… Nem csoda, hogy a bugyik és kombinék a fiú tányérjában landoltak, a lány pedig csalódottan elviharzott még a főétel előtt… Szóval vegyétek komolyan a Zsebbarátnő intelmét: csínján kell bánni a Bálint-nappal.
Különben is: ki az, aki egy lapra tesz fel mindent? Vagyis ez esetben: egy napra? Ha anglomániának titulálod a Bálint-napi őrületet, akkor elárulhatom: voltaképpen a Kárpát-medencében is vannak hagyományai a dolognak, ugyanis mifelénk úgy tartották, hogy ezen a napon találnak párra - most kapaszkodj meg! – a madarak. Nem árt elgondolkodni a dolgon: netán mi vagyunk azok a libák, akik egy szerelmes üzenettől várják az örök boldogságot?
Lehet, hogy csupán én vagyok férfitaszító szipirtyó, de bevallom: egyetlen Valentin-napon sem csúsztattak be a küszöböm alatt névtelen szerelmes leveleket; senki sem küldött romantikus melódiákat az éteren keresztül; nem lepett meg szerenáddal a trubadúrok kórusa, de még a Pesti Est „üzenet” rovatában sem irkáltak nekem bugyuta dolgokat. Lehet, hogy ez az egész romantikus apparátus csak egy Gigantikus Átverés? Olyasmi, mint a Szent Grál, csak ebben az esetben a nők keresik égre-földre azt a fiút, aki hajlandó szappanoperákba illő gesztusokat tenni a kedvükért? Egyetlen szépséghibája van a dolognak: ha egy férfi arra vetemedik, hogy szívecskés képeslapokon versikéket körmöljön; futárszolgálattal rózsacsokrokat postázzon; a Holdfényszonáta dallamaira táncoljon az esőben – nos, az a fiú vagy egy sármos homo, vagy egy lúzer heteró. Hogy a sármos heterók csinálnak-e ilyesmit? Igen. De csakis akkor, ha a szerelem elvette a józan eszüket.
Mert a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Pardon: ezt az alkohol teszi. A szerelem csak elvakít, és olyan állapotba sodor, hogy a tudatmódosító szerek ehhez képest huncut, habos kakaóként hatnak. Bizony: a szerelem vak. Sőt, süket is. Egyetlen kifinomult érzékszerve van: a szaglása. A nők orra vadászkutya-üzemmódba kapcsol, ha potenciális pasas tűnik fel a színen, és Isten irgalmazzon annak a szerencsétlen hímneműnek, akit megfelelő immunrendszerrel és vonzó illatanyaggal látott el az univerzum. Nincs mese: egy verejtékgyöngyös felsőtest a konditeremben sokkal ütősebb tud lenni a parfümházak méregdrága kreációinál. (Talán ezt a helyzeti előnyt próbálják kihasználni az építkezésen dolgozó félmeztelen férfiak, akik bonobó majmokként hordákba verődve stírölik az arra járó nőket. Sajnos eltaktikázzák magukat, mert elfelejtik: a verejtékgyöngy nem azonos az izzadtsággal, s nincs olyan nő, akit elkábítana a sörből, hagymából és szalonnából kevert pacsuli.)
Tiltakozol? Szentül hiszed, hogy az allergiaszezonban magadba döntött tengernyi orrcsepp elvette a szaglókészségedet? És különben is: sokkal intellektuálisabb vagy annál, hogy ilyen állatias módon ítélkezz? Szabadjon megjegyeznem: haha. Már mondtam: a szerelem vak. A vonzalom süket. A szenvedélynek meg piszok jó a szaglása.
Hogy miért bolondulunk bele sokszor a legalkalmatlanabb személyekbe? Éppen ezért. Nem vagyunk a tudatában annak, hogy milyen ősi és bonyolult mechanizmusok terelgetnek minket annak a szemét, de szívdöglesztő fickónak a karjai közé, aki miatt hónapokig lesznek rémálmaink… Tudatunk alatt megannyi taposóakna lappang, és nem csoda, ha néha rálépünk egyre. (Milyen jó, hogy a lábunk a helyén marad! Csak a fejünket vesztjük el…) És nemcsak az ösztöneinkről van szó: a lelkünk éppen úgy belekavar a lecsóba, mint az érzelmeink. Csoda, hogy a szerelmes ember halmozottan hátrányos helyzetbe kerül?
Pedig a legtöbbünk arra vár, hogy Ámor nyila eltalálja, és bamm! – varázsütésre egyszeriben süketté, vakká és megveszekedett ámokfutóvá váljon. Hiába tudjuk: nincs annál veszélyesebb dolog, mint álomra hajtani a fejünket egy másik ember mellett, aki lebunkózhat, kifoszthat – vagy megláthat smink nélkül, mi mégis kockáztatunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha valakihez veszettül vonzódunk, nagy eséllyel össze fog törni a szívünk. Már az anyatejjel magunkba szívjuk az ősi intelmet: sose ülj be idegenek autójába, és aztán hopp!, mégis ott találjuk magunkat valaki mellett egy „Just married” feliratos kocsiban. Miért él bennünk a vágy, hogy felülírjuk a józan észt, és őrülten szerelmesek legyünk?
Különben is: milyen dolog őrülten szerelmesnek lenni? Ez az a pillangórepdesős, madárfogdosós érzés, melyet akkut elmebajként ítélnek meg a kívülállók és eufórikusnak azok, akik megélik. Ilyenkor szokás csöpögős beceneveket adni egymásnak, és csillagászati telefonszámlákat csinálni. Azt hiszed, hogy mindez csupán az én agyszüleményem? Akkor mondok példákat: az egyik barátnőm pontosan kéthavi fizetését csacsogta el telefonon, mindössze egyetlen hét leforgása alatt, ugyanis a friss, ropogós fiúja üzleti útra ment Kínába. Egy másik barátnőmet meg Bocifociak becézte a barátja, amitől tényleg csak egyetlen megálló lett volna a "Bocifos", de szerencsére még időben szakítottak.
Ha valaki faképnél hagy egy őrülten szerelmes egyént, ne csodálkozzon, ha az őrület tébollyá fokozódik. Vagy már veled is előfordult, hogy meghallóztattad az exedet? Esetleg símaszkban követett a volt pasid? Gyömöszöltél már bosszútól lihegve nyers heringet valakinek a postaládájába? Fenyegetőzött az ablakod alatt bárki is, hogy harakirit követ el egy eldobható műanyagkéssel, ha nem beszélsz vele? Bingó! Ilyen az, ha egy őrületes szerelem darabokra hullik. A csalódást elkerülendő néhányan a plátói szerelmet választják, azaz a beteljesülés kockázata nélkül csak messziről csodálják a Tökéletes Másikat. Gyávaság vagy józanész? Ki tudja. Az biztos azonban, hogy sok száz esztendőn keresztül működött a módszer, mikor a trubadúrok fennkölt dalokat zengtek a várhölgyekről, miközben az is előfordult, hogy még csak nem is ismerték egymást. Egyesek képesek voltak ideáljuk nevét sóhajtva sírba szállni, s ezzel már el is érkeztünk a halálos szerelemhez. Mert a szerelemnek temérdek fajtája van. Romantikus vagy realista, szenvedélyes vagy takarékon égő, örök vagy pillanatnyi… mind-mind ugyanarról szól. Arról a kövér kis barokk angyalról, aki nem hagy békén minket. Ezért epekedünk olthatatlanul, ezért rágjuk a párnánk csücskét, ezért lebegünk fél méterrel a föld fölött, ezért csekkoljuk a telefonunkat, ezért vívódunk, hogy a randevún mit viseljünk, és igen: ezért vásárolnak annyian Bálint-napi képeslapokat.
És tudjátok mit? Idén találomra felcsapom a telefonkönyvet. Akinél kinyílik, annak küldök egy levelezőlapot „Titkos Csodáló” aláírással. Átverés lenne? Dehogy! Hiszen minden ember csodálatra méltó, csak ezt ritkán mondjuk ki egymásnak. Az ismeretlen címzett meg hadd örüljön a misztikus hódolónak! Hadd dobbanjon meg a szíve! Hadd érezze magát egy napra csodálatosnak és ragyogónak! Hadd higgyen a vak szerelemben! Hadd legyen kicsit kedvesebb mindenkihez! Vigyázz! Lehet, hogy már útban is van a levél, és éppen Feléd tart. Készülj fel, mert az a dagadt angyalka bármikor megváltoztatja az életedet… ne feledd: a szerelem vak. Akárcsak a Bálint-napi posta.
