Ez még kérdés?! Mert olvasni közhelyesen jó. Éppen olyan jó, mint… ööö… ezt kinek-kinek a fantáziájára bízom. Elég az hozzá, hogy képzeld el a legjobb dolgot a legjobb társaságban. Pont ez történik velünk, ha egy jó könyv kerül a kezünkbe. Kár, hogy éppen olyan nehéz megtalálni a Tökéletes Könyvet, mint az álomfickót luxuskivitelben, az ifjúság forrását vagy a Szent Grált.
Ráadásul a Tökéletes Könyvvel ugyanaz a baj, mint az álomfickókkal: ami számomra tömör gyönyör, az lehet, hogy másnak horror a köbön. Bizony. Szerencsére mindnyájan különbözünk, ezért aztán egyaránt ritkán tépjük ki egymás kezéből a könyveket és a fiúkat. (Vagy nőket. De gustibus non est disputandum.) Párválasztási tanácsadókkal Dunát lehetne rekeszteni. Minden második önsegítő könyv arról szól, hogyan akaszd horogra a Nagy Őt, de a Nagy Könyvről, mely éppen úgy megváltoztathatja az életedet, még nem találtam útmutatást. Szeretsz olvasni? Akkor nem kell tovább magyaráznom. Netán utálsz betűket bogarászni? Akkor mit csinálsz itt a blogomon? Olvasol… Na, látod? Nem is olyan vészes dolog.
Tény, hogy igenis vannak sorsfordító találkozások: valaki belép az ajtón, és bamm! – működni kezd a kémia. Az antik görögök ezt nevezték első látásra szerelemnek, melynek a mítosza mind a mai napig közöttünk él. Ugyanez történik velünk, ha megérintenek egy könyv lapjai. Vagyis inkább mi érintjük meg őt. Ó, igen: minden bibliofil perverziók leggyönyörűbbike, mikor beletemetkezel egy könyv bódító illatába, s az agyadban megindul az endorfintermelés, miközben ködös fejjel arra gondolsz: „ez a könyv kell nekem!” Tudtad, hogy az irodalom a leghatékonyabb legális drog? Ráadásul hosszan tartó a hatása is. Vagyis nincs más hátra: be kell iratkoznod egy könyvtárba, ha fillérekért akarsz hozzájutni az anyaghoz. :-) De hogyan tudunk ráakadni a sok ezer kötetre rúgó szellemi termék közül éppen arra a néhányra, melyektől megváltozik az életünk?
Kell hozzá egy kis szerencse, s egy jó nagy adag önismeret is. Hogy egyetlen kötelező olvasmányt sem olvastál el? Hogy utáltad a magyarórákat? Előfordul. Olyan ez, mintha azt mondanád: „utáltam a biológiát, ezért soha sem fogok szexelni, fuuuj!” Hallottál már ilyet bárkitől is? Nem. Akkor az olvasást sem szabad szögre akasztani csak azért, mert anno falhoz csaptad a Kincskereső kisködmönt. Persze segít a keresgélésben, ha van némi tárgyi tudásunk, s nem aludtuk át az irodalmi stúdiumainkat, de a legfontosabb kérdés az: vajon ismerjük-e önmagunkat?
A könyvek – akárcsak a párkapcsolatok – közelebb visznek létünk mozgatórugóihoz. Ha titkon elbőgöd magadat egy vers miatt, ha veszettül birizgálja az igazságérzetedet egy film forgatókönyve, ha még a fürdőkádba is magaddal hurcolsz egy regényt, akkor az valamit megmozgatott benned. Kinyitott egy ajtót a személyiséged egyik szobájában, s csak rajtad áll, vajon belépsz-e jogos tulajdonodba. De mi van a rossz könyvekkel?
Kezdjük azzal, hogy nem feltétlenül rossz könyv az, amelyiken halálra untad magad. Csak éppenséggel nem neked írták. Életünk során temérdek ellenkező neművel futunk össze, de csak néhánnyal kötünk szorosabb kapcsolatot. (Kivétel a kivétel.) Nincsen ez másként a könyvekkel sem: rengeteg kötet sorakozik a polcomon, de két kezemen össze tudom számolni azokat, melyek valóban megváltoztatták az életemet. A többi: kaland volt, szórakozás, művelődés vagy csupán egy kis lépés önmagam felé. Irodalmi szívszerelmeimet viszont sosem találtam volna meg, ha nincsen az a sok resztli, melyeket menet közben felhalmoztam a könyvszekrényben.
Egy Bahtyin nevű irodalmár szerint kétféle olvasási stratégiánk van: az egyik az intellektuális, a másik meg az erotikus. Mikor egy mű elsősorban az elménkre hat, s mi filozofálni akarunk felette, akkor az intellektuális faktor lép életbe. Mikor viszont pusztán a szórakozásért és izgalomért epedünk el egy könyv után, akkor az erotikus olvasás a befutónk. Ha egy szöveg megmozgatta a fantáziánkat, de közben szinte faltuk a lapjait, s utána milliónyi jó gondolat rajzott a fejünkben, s rögtön beütöttük a böngészőprogramba, vajon milyen egyéb művei jelentek meg a szerzőnek, akkor jó nyomon járunk: megtaláltuk a Tökéletes Könyvet, mely erotikusan és intellektuálisan is megérintett. (Persze csak képletesen.) Az egyik Tökéletes Könyv a sok közül...
Elég a szócséplésből, lássuk a medvét! Úgy is mondhatnám: mutasd a könyvedet, s megmondom, ki vagy! Mielőtt tovább olvasnál, játsszunk egy kicsit! Állj meg egy percre, és gondold át, melyik tíz könyvet sorolnád fel a személyes toplistádon! Megvan?
Akkor tessék, itt van az enyém. Időrendben fogom közölni azoknak a műveknek a távolról sem teljes listáját, melyeket számtalanszor olvastam, mert egy-egy útkereszteződést jelentettek a szellemi fejlődésemben. Kritizálni nem ér! Mint már mondtam: ízlések és pofonok különböznek egymástól.
1. Franz L. Baum: Óz, a csodák csodája; alapkönyv, s noha gyerekirodalomnak számít, mégis kedvenc klasszikusom. Tudjátok: a kislány, aki keresi a hazautat, a humbug varázsló meg a többiek mind-mind mi vagyunk. Felnőtt fejjel tanulságos lélektani mese.
2. Igrid Edelfeldt: Robin és a láthatatlanok; tudom, nem egy nagy szám, de nekem mégis az, ugyanis ez a könyv keltette fel bennem az érdeklődést az északi népek iránt. S ha nem olvasom el vagy tízszer, talán nem kötök ki végül a Mumin-regények fordításánál.
3. Gárdonyi Géza: Az én falum; - oké, nem vagyok egy kimondott tanyasi fruska. Faluélményem pár disznóetetős, csirkecombevős vendégségnél nem terjed tovább, ezért aztán komoly kihívás volt, mikor apukám tizenegy évesen a kezembe nyomta Gárdonyit, mert megelégelte, hogy bugyuta lányregényeket olvasok titkon. Eleinte azt hittem, hogy betegre unom majd magam Gárdonyival, de tévedtem: ez a könyv indított el a szépirodalom felé. Szóval a top10-ben a helye.
4. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél; ó, ez az első nagy szerelem. Tizenhárom évesen saját magam fedeztem fel őt saját magamnak, s ez egyike a nagy, örökre szóló szenvedélyeknek. Van ilyen. Ehhez kell az a bizonyos mázli-faktor, mert most komolyan: milyen gyakran fordul elő az, hogy kitartunk az első szerelmünk mellett?
5. G. K. Chesterton: Az ember, aki csütörtök volt; ez bizony tipikusan az a könyv, melyet egyetlen egyszer lehet csak elolvasni. Olyan, mint egy ügyes trükk, ami bombaként hat, de nem megismételhető. Ettől függetlenül érettségiző koromban megtanított egy fontos dologra: minden másként van, mint hisszük. Ez elég fontos muníció volt a felnőttkorra.
6. Michael Ende: Végtelen történet; ez is egyike azoknak a szövegeknek, melyeket ifjúságiként adnak el, de igazából felnőtteknek szól. Akinek van némi filozófusi vénája, annak valódi kincsesbánya ez a történet, és nem: nem gyerekeknek való.
7. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek; az orosz realizmus nem mindenkinek való. Van, aki sikítva kifut a világból, ha kacifántos orosz neveket hall, de ezúttal megéri a kitartás. Legalább is nekem megérte. Kész lélektani utazás!
8. Csáth Géza: Mesék, melyek rosszul végződnek; ha már lélektannál tartunk, ezeket a novellákat sem hagyhatjuk ki. Mikor egyetemista koromban vizsgára készültem belőlük, éjszakákon át éberen töprengtem az őrület, a normalitás, a relativitás és bizonytalanság nagy kérdésein. Mondhatom, ez alatt váltam felnőtté.
9. Jostein Gaarder skandináviai filozófus könyveivel bajban vagyok: mindet szeretem, ezért csalni fogok. Kiválasztok közülük kettőt. Az egyik a Sophie világa, mely egy elképesztően kalandos filozófiatörténeti regény. Ha elolvasod, olthatatlanul szerelmes leszel a bölcseletbe. A másik a Tükör által, homályosan… című könyv, mely a halál témáját járja körül. Ha struccpolitikát folytatsz, és legszívesebben nem is gondolnál az elmúlásra, akkor ez a könyv kötelező olvasmány!
10. Thorton Wilder: Szent Lajos király hídja; ha rendszeresen felteszed magadnak a kérdést: „miért pont velem történik ilyesmi?”, akkor ez a könyv pont Neked szól. Akkor is, ha vonz a spanyol gyarmatok világa, de többre vágysz, mint a szappanoperák, és már olvastad Marqeztől a Száz év magányt illetve a Szerelemről és más démonokrólt, vagy Isabel Allendetől a Kísértetházat…
És akkor még nem is említettem Benedek Elek meséit, Karinthytól az Utazás a koponyám körült, Babitstól a Jónás könyvét, Arany János összes verseit, Weöres Sándor Holdbéli csónakosát, Thomas Mann Varázshegyét, Bulgakovtól a Mester és Margaritát, Darvasi Lászlótól A könnymutatványosok legendáját, vagy, hogy könnyedebb műfajokra is kikacsintsunk: Helen Fieldingtől Bridget Jones naplóját, Sue Monk Kiddtől A méhek titokzatos életét, vagy – mert minden szentnek maga felé hajlik a keze -, az Életmentő Zsebbarátnőt - jómagamtól.
